Mit is ünnepelünk szeptember 18-án? A modern történetmesélés napját. Ilyenkor az e-könyvterjesztők kedvezményekkel népszerűsítik az olvasás ezen új formáját, a fejlettebb országok könyvtárai pedig ingyenes képzéseket, fórumokat tartanak.

Olvass egy e-könyvet világnap

Ez valójában nem egy hivatalos világnap, mégis a tengerentúlon komoly szervezetek is mögé álltak, úgymint az Amerikai Könyvtárak Szövetsége. Általában a könyvtár kifejezést nem éppen az újdonsággal kötjük össze, mégis éppen a  könyvtárosok ismerték fel az USA-ban, hogy az e-könyv kínálat növelésével, a hozzáférés egyszerűsítésével új ügyfélkört tudnak behálózni. Legfőbb e-könyv előnynek azt tartják, hogy valóban bárhol, bármikor olvashatjuk kedvenc e-könyveinket, de ami még ennél is fontosabb akár az éjszaka közepén meg is vásárolhatjuk , ki is kölcsönözhetjük őket és nem kell a kiszállítással sem bajlódnunk. Ezen értékek mentén kezdte el úttörő munkáját az Overdrive nevű vállalkozás, amely e-könyvekkel látta el a könyvtárakat. Na de hajunkra kenhetjük a távoli országok e-könyves érdekességeit.

Sajnos Magyarországon egyelőre nem terjedt el a kezdeményezés. Egy nappal az esemény előtt nem tudok egyetlen egy e-könyv terjesztőről sem, aki bármilyen módon részt venne az eseményen. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy lesz iylen. Amint találok, frissítenei fogom a cikket!

Egy biztos 18-án mindenki vegye magához az e-könyvolvasóját és olvasson, amennyit csak tud!

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, ahogyan mi, a nyugati kultúrában nevelkedett emberek gondolkodunk az arab nők helyzetéről: egyfelől azt gondoljuk, hogy a nők az arab világban el vannak nyomva, másfelől, ha például meghalljuk azt a szót, hogy hárem, egyből egy buja szerelmi fészket, féktelen orgiák színhelyét képzelünk magunk elé. Az arab nők életét még mindig hajlamosak vagyunk összemosni a hárem életével, de vajon képes-e az európai elme megszabadulni a régi meséktől, sztereotípiáktól, és hajlandó-e szembesülni az igazsággal?

Mit is jelent pontosan a hárem?

Bár nagyon kevés dokumentum maradt fenn a hárem életéről, a kutatóknak és a történészeknek már-már sikerült lerántani a leplet a témáról. A hárem szó arab eredetű, „szentet”, „tiltottat” jelent, de alapvetően nem a nők vonatkozásában. A hárem eredetileg az uralkodó magánlakosztályait jelölte, de ugyanígy hívták a hétköznapi életben a ház nők lakta részeit is, amely a férfiak számára tiltott terület volt, kivéve a közvetlen férfirokonokat, de még ők sem merészkedhettek be a hárembe, ha idegen női vendégek tartózkodtak éppen asszonyaiknál. A háremmel kapcsolatos elképzeléseink elsődleges forrásaként Az ezeregyéjszaka meséi szolgál, amely 1707 és 1714 között először franciául, Antoine Galland fordításában jelent meg, 12 kötetben. De e szó hallatán leginkább az Oszmán Birodalom udvari élete jut eszünkbe. Ebben az értelemben a hárem szó egyrészt jelentette a palota részét, ahová tiltott volt a belépés, valamint a hölgyeket, akik a háremben éltek, vagyis a női családtagokat, gyermekeiket, az ágyasokat és a szolgákat. A világ leghíresebb háreme az Isztambulban található Topkapi palotában volt, ahol a szultán 800 nőt tartott fogva. De háreme nemcsak a szultánnak lehetett, hanem gazdag uraknak is. Előfordult, hogy a háremben mindössze egyetlen asszony raboskodott gyermekeivel.

A hárem minitársadalma

A háremben szigorú hierarchia és etikett uralkodott: a piramis csúcsán a valide sultan, vagyis a szultánanya állt, aki a kis szultánfikat is nevelte. Mindig igyekezett vaskézzel uralni a háremet, de ha ő nem volt jelen, a szultán felesége töltötte be ezt a tisztséget. Mivel azonban sok szultán egyszerre több nőt is elvett, így aztán a háremben folyamatos belharc volt. A háremben rabszolganők szolgáltak. A férfi rabszolgák katonai vagy házi szolgák voltak, a nők pedig a háztartási munkában vettek részt. Az afrikai nők általában szakácsok voltak, míg a fehér rabszolganők különleges feladatokat láttak el: például kávét főztek és szolgáltak fel, megterítették a vacsoratálcákat vagy nevelték a család gyermekeit. A háremben élő hölgyek biztonságára az eunuchok vigyáztak, akiket már gyermekkorukban kasztráltak. A fiatal lányokat kisgyerekkoruktól kezdve arra nevelték, hogyan legyenek feleségek és anyák. Magasabb rangú háremnők (kalfák és uszták) felügyeletével kellett tanulmányozniuk az iszlám vallást, a török kultúrát, az udvari etikettet. Emellett társalogni is tanultak, kézimunkázni, írni-olvasni, táncolni, hangszeren játszani. Képzése végeztével az újoncból előbb ágyas, majd további tanulás után kalfa (szolgáló), illetve uszta (mester) lehetett. Ily módon e látszólag mozdulatlan társadalom esetenként szédítő karriereknek szolgálhatott színteréül: rabnőkből szultáni ágyas; az uralkodót fiúgyermekkel megajándékozó ágyasból a szultánt is hatalmában tartó, milliók sorsa felett döntő feleség válhatott.

Mi a helyzet ma?

Mint minden, e szokás is lassan a múltba vész. Persze még manapság is lehet hallani háremekről. Elég, ha kezünkbe vesszük Annick Cojean Kadhafi háremében című könyvét, és elolvassuk egy alig tizennégy éves lány megdöbbentő történetét, akit Moammer Kadhafi és emberei az iskolájából hurcoltak el, és éveken keresztül több tucatnyi nővel együtt tartottak fogva Tripoliban. De hasonló esetektől eltekintve ez az életforma nem jellemző. Nem azért, mert tiltott, hanem egyszerűen azért, mert nagyon drága. Bár az iszlám jogelvben megengedi, hogy a férfi négy törvényes feleséget tartson, illetve férfiként közeledjen a házában élő rabnőkhöz, ennek anyagi és fizikai terheit gyakorlatilag alig tudja valaki vállalni. Így hát az iszlám világban élő családok zöme monogám. Hogy minden arab nő boldog-e, és elégedett-e ezzel a folyamattal, nehéz megmondani. Az ember egy utazás során döbben csak rá, hogy mennyire hajlamos a saját, eurocentrikus szemüvegén keresztül szemlélni egy eltérő kultúrát. Azt gondoljuk, hogy a nők egész testét fedő bő ruházat és fátyol az elnyomottság szimbóluma. Naivan azt hisszük, hogy a muszlim nők szenvednek sorsuktól, ám ilyenkor nem vesszük figyelembe az ő véleményüket, álláspontjukat erről a kérdésről. Megdöbbentő volt azt tapasztalni Jordániában, az arab világ egyik „legliberálisabb” országában, hogy nem is a férfiak, hanem éppen a nőtársaim viselkedtek velem szemben lenézően. Fenyegető tekinteteket szegeztek rám csupán azért, mert a modern divat szerint voltam felöltözve. Szaúd-Arábiában ezért a viseletért valószínűleg meg is lincseltek volna. Az egész világon elterjedt tévhit, hogy a muszlim nők ki sem léphetnek a házból egész arcukat borító fátyol nélkül. Legtöbben önakaratból és hagyománytiszteletből viselik a fejkendőt, és nem nézik jó szemmel, ha egy másik nő nincs úgy felöltözve, mint ők – talpig feketében. Nagyon tanulságos volt bepillantást nyerni az ottani társadalmi létbe, és meglátni a kendőzetlen valóságot. Még akkor is, ha egy rövid utazás során sok minden igencsak furcsa fénytörésben tűnhet fel az embernek.

Mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy mialatt imádott kedvenc hobbidnak, az olvasásnak hódolsz, kedvező élettani hatások is végbe mennek a testedben? Egy külföldi kutatás pontosan ezt állítja, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy igazuk van… Hogy miért? Olvass tovább!

Őszintén szólva számunkra bőven elég lenne az az élvezet, amit az olvasás nyújt. Ennek ellenére örömmel tudatjuk Veletek, könyvfüggő sorstársainkkal, mennyivel jobb testi és szellemi állapotba kerülhetünk olvasás közben. Nemcsak a fizikai egészségi állapotunk javul, de az empátiás készségünk is fejlődik (és itt nem feltétlenül a vak Esmeraldával való együttérzésre gondolunk), a mentális egészségünkről nem is beszélve. A jó híreknek még nincs vége: ehhez elég mindössze néhány perc is:

Mennyi? Jól látod, 6 perc olvasás akár 60%-kal csökkentheti a stresszt, emellett a szívverésre és a lelki állapotunkra is kedvező hatással van. Utóbbi talán nem akkora újdonság, de ne akarjunk telhetetlenek lenni… Annak, aki videójátékkal szeretné csökkenteni stresszes mindennapjait, rossz hírünk van, ugyanis:

Az olvasás mennyei tevékenysége 68%-kal jobban csökkenti a stresszt, mint David Guetta, de még a teázásnak titulált áltevékenység sem veheti fel a versenyt egy jó könyvvel. Kedves sétálgató és videójátékozó ismerősinket pedig azonnal riasszuk, és állítsuk helyre a világ rendjét: Olvassunk az egészségünkért (is)! 

Az elmúlt 31 napban a Foci VB uralta a köztudatot. Amíg a legjobb nemzetek csapatai között a globális hatalomért folyt a küzdelem közel 1 milliárdos nézősereg előtt, senki nem bújhatott ki a meccsek gravitációs húzóereje alól. Még az olvasók sem.

A Kobo nyomozásba kezdett hogy mi is az a “VB Effektus” (a jelenség, amikor könyvimádók hada esik neki a labdarúgással kapcsolatos olvasnivalóknak) és 5 fanatikus futballrajongó nemzet (Brazília, Anglia, Olaszország, Németország, Hollandia) olvasási szokásait vizsgálta meg az elmúlt egy hónapban. Ezt találta:

•     Nagy elvárások: A VB megkezdésének hetén a labdarúgással kapcsolatos e-könyvek heti eladása majdnem megkétszereződött (88% növekedés), de hanyatlásnak indult a mérkőzések alatt, ahogy a meccsek egyre jobban elvonták a rajongókat egyéb kikapcsolódásaiktól.
•      A Kiesési Effektus: A labdarúgással kapcsolatos e-könyvek eladását tekintve, Olaszország kétszeres növekedést ért el 4 héttel a VB megkezdése előtt, míg a szintén korán kieső Angliában az eladások ebben a kategóriában csökkentek ugyanabban az időszakban. Miután mindkét ország korán távozott a játékból, ez a trend nem változott – az olasz érdeklődés a futball e-könyvek iránt folytatódott és az angolok az általánosnál kevesebb futball témájú könyvet olvastak.

 Országonként:

•      Brazília: A VB házigazdája főként ezen olvasmányokban merült el: A Grande Historia dos Mundiais, egy sorozat az elmúlt 80 év VB mérkőzéseiről, valamint a A Copa como ela é és a Quando é Dia de Futebol, amik a VB politikai történelmét és a brazil labdarúgást vizsgálják. Hűen az ország ellentmondásos természetéhez, a brazil olvasóknak újra sikerült hódolniuk hőn szeretett “futebol”-uknak, ugyanakkor panaszkodniuk is a társadalomra és politikára gyakorolt hatása miatt.
•       Anglia: Ezzel egyidejűleg Angliában a Premier Liga labdarúgási életrajzok vezették az olvasói listát a volt labdarúgó és Queens Park Rangers menedzser, Harry Redknapp Always Managing című önéletrajzával és a róla szóló életrajzzal (Harry Redknapp: The Biography) az élen. Megjegyzendő, hogy a volt Manchester United menedszer Alex Ferguson nemrég megjelent önéletrajzi sikerkönyve még a legjobb 5 közé sem jutott be.
•       Olaszország: Az olasz olvasók inkább rövidebb olvasmányokat kerestek a labdarúgó világ szépségéről (Pezzi da 90) és kedvenc nemzeti labdarúgó csapatukról, a Juventus-ról (1001 Storie e Curiosità sulla Grande Juventus che Dovresti Conoscere). És mint minden más országban, kivéve Angliában, az olaszok is belepillantottak a labdarúgás sötét sarkaiba a Te lo do Io lo Scoop oldalain keresztül.
•       Németország: A németeknek szinte alig volt idejük olvasni a meccsek és az ünneplések között, ezért nem meglepő, hogy inkább a rövidebb olvasmányok felé húztak, mint a Die 100 Besten Fußball, Spiele und Tore stories, egy három könyvből álló sorozat a labdarúgás történelmének legnagyobb pillanatairól.
•       Hollandia: Akárcsak a brazil olvasókat, a hollandokat is a labdarúgás sötét oldala érdekelte és olyan olvasmányokban mélyültek el mint a Voetbal en Maffia és a Fifa Maffia. Emellett beleolvastak az amszterdami AFC Ajax legújabb történetébe, a Tussen Godenzonen-be, az országban ezen kategória vezető könyvébe.

Amíg foci rajongók világszerte túlteszik magukat a VB-okozta másnaposságukon, sokuknak azért még megmarad az e-könyvből fakadó vigasz.

(Forrás: Kobo Reads – 2014. július 15)

A legális olvasás napja alkalmából több magyarországi kiadó a legális tartalomfogyasztásra kívánja felhívni a figyelmet. Az akció keretén belül minden e-bookban kiadott tartalmaikat a mai napon akár 75% kedvezménnyel kínálják.

Bizonyára már mindenki hallott arról, hogy az illegális letöltések komolyan fenyegetnek bizonyos ágazatokat. Az illegális tartalomfogyasztás (pl. zene, film és könyv letöltés) lopásnak számít, amivel sokan nincsenek is tisztában, mivel nagy nyilvánosság előtt (esetenként fényképes profillal) kérnek és osztogatnak tartalmakat. Nincs ez másként az e-book terén sem, mivel sokan arra panaszkodnak, hogy drága az e-book, ezért nem is vásárolnak. Ez ellen tesz lépéseket az Ulpius-ház, a Napvilág, a Jaffa, a General Press és a Wolters Kluwer Kiadó, és egy egynapos forradalmat hirdet: azok, akik legálisan akarnak e-book-ot olvasni, csak a mai napon oriási akcióban tehetik meg! Ez egyrészt nyitás a fogyasztók és a legális e-book piac felé, másrészt visszajelzés is lehet a vevő részéről a magas árakat illetően. Az akcióban kb. ezer e-book vesz részt.

Annak érdekében, hogy - hasonlóan sok más fejlettebb országhoz - a hazai e-book piac is feléledjen és erőre kapjon, vissza kellene szorítani az illegális letöltéseket, illetve a rossz minőségű PDF és Word dokumentumok terjedését, hiszen ezek nem egyenlők az e-bookkal! Remélem valami elindult végre...

Én nem lopok, és Te?